Baráti peca a Szászpán
- Sep 13, 2017
- 5 min read
Ha szép helyeket keresnék, ahol szép halakat szeretnék fogni, gyönyörű környezetben, akkor Lajosmizsén a Szászpa horgásztó benne lenne a top 5-ben. Tisztán látszik, hogy a tógazdák „gyermeke” ez a horgásztó, amit nagy gondoskodással nevelnek, irányítanak. Szerintem nagyon nem kell bemutatni, hogy mi rejlik a 4,5 hektáros horgásztóban, mert már mindenki ismeri! Ha mégsem akkor érdemes meglátogatni, mert ezt bizony meg kell tapasztalni.

Út a szigethez, ami már számtalan filmnek volt a helyszine és nem mellesleg az egyik legjobb állás is.
Holler Imre /Haldorádó Team/ és Peszeki Peti /csapattársam Feedermania Team/ barátaimmal megbeszéltük, hogy elmegyünk egy jót pecázni. Egy laza horgásznapot terveztünk sok szép nagy hallal. A horgásztóban meg van a rekordfogások lehetősége, szép nagy pontyok, amurok, tokok és rekordlistás keszegek tudják borzolni a horgászok kedélyét. Előző este még megbeszéltük az érkezést és a tervet a közös pecához. Közben jött az infó, hogy bizony it helyett kell foglalni, de persze ezt egyikünk sem tette meg. Nagy szerencsénkre Imi még gyorsan betudta foglalni a 16-os és 17-es állást. Elmondása alapján nem a top 5 állás a horgásztavon és bizony benne van a betli lehetősége is. Én személy szerint szeretem az úgymond „ rosszabb helynek” kikiáltott állásokat, mert itt jön ki igazán a tudás és a felismerő képesség.
Ezeknek a tudatában indultunk neki a napnak.

Hamar el is foglaltuk az állásainkat. Minden percet ki akartunk használni. De azért nem maradhatott el a selfie sem.
A felszereléseket kipakoltuk az etetőanyagokat bekevertük és indulhatott a horgászat. Én az élmény peca mellett egy kis tesztelésre is szántam időt. A 2018-as évre számtalan gondolatunk van etetőanyag terén, így ma az egyik verziót be is vetettem. Amit tudni lehet az etetőanyagról, hogy nagyon király... na jó a viccet félretéve egy nagyon érdekes method etetőanyagról beszélünk. Egy világosabb barna, durvábbra őrölt, különleges ízvilágú etetőanyag. Eddig három horgászatra kísért el és meglehetősen jól vizsgázott. A Haldorádón szépen hozta az 1kg körüli kárászokat, a Csendesparton neki köszönhettem a versenyen elért szektor hármamat /pedig nem volt egy könnyű peca/ és a Szászpai kaland, ami aztán...majd később kiderül. A történethez hozzá tartozik, hogy ez még csak az alap verzió hozzáadott aroma nélkül. A csali, ami a horogra került az is a jövő év zenéje. A waftersek sokunk által tesztelt különböző verzióinak az egyike volt. Ez egy fokhagymás a horgon már jól viselkedő, narancssárga bojli és egy sárga mandulás ízesitésű. Hogy miért is mondom, hogy már jól viselkedő? Krisztiántól megszokhattuk, hogy a tökéletességben nem ismer tréfát és addig nem is ad ki a kezéből semmit, ameddig ez meg nem valósul. Elmondható, hogy a Waftersek, már majdnem ott tartanak.

A tesztelés soha nem áll le. Hogy mi lesz belőle? Sok elégedett horgász.
A szerelék amit Petivel mind a ketten használtunk egy egyszerű method szerelék volt, ami egy 15 gm-os Preston method kosárból /csúszóra szerelve/, és egy 8-as szakálnélküli horogból állt. A távolság amit horgásztunk az is megegyezett, ami 35 méter volt. Így egymás mellett horgászva 1 méterre egymástól csobbantak a kosarak. Minden megegyezett, a csali, a szerelék, a távolság és horgászat üteme is. Egy dologban volt csak különbség, a kosárba töltött etetőanyagban. Peti a sokak által kedvelt Extreme Fisht én pedig a teszt alatt álló etetőanyagot használtam.

A horgászat egy jól megformált mestermű. A mai napon Petivel úgy működtünk,mint a szinkronúszók.

Közben Imi sem tétlenkedett és szépen felállította az állását.
Sokszor felvetődik az etetés vagy nem etetés kérdése. Szerintem ezt tava válogatja. De én azt látom, hogy több esetben tud működni egy jó ütemmel beállított etetés. Ez a mai napon úgy nézett ki, hogy az elején három percenként, majd 10 percenként újat dobtunk, igyekezve ezt mindig egy helyre. Így etettünk is meg nem is. Szerintem az így bejuttatott etetőanyag nem tud akkora mennyiséget képezni,hogy eltelítse a halat és így hamarabb felveszi a szerelékünket. Ezt mi sem bizonyítja jobban, minthogy a negyedik dobásra már pontyot fárasztottam.

Azért ez a látvány megdobogtatja a horgász szívét.

...és a jól megérdemelt szászpai tengeralattjáró.



...és még pár társa.

Közben Petit a keszegek nem hagyták nyugodni.

Imi az új rekordját jelentő ponttyal. Amihez gratulálunk.

Egy szép torpedó.
Úgy láttuk, hogy a távolság és a terv nagyon szépen működött. Szépen jöttek a halak és egy nagyszerű élménypeca kezdett kialakulni. Nagyon az ütemre sem kellett figyelni, mert a halak hamarabb megtalálták a csalijainkat. De érdekes volt látni, hogy Petinek és Iminek inkább a
nagyméretű keszegek, nekem viszont a pontyok jöttek. De mindenből a nagyobbak. Peti keszegjei is a szép öregebb halak voltak.

Azért egy öreg dévér nekem is jutott...

A mai nap számomra a pontyokról szólt.
Szépen telt a nap. Jókat nevettünk és beszélgettünk. Főleg úgy, hogy volt egy három óránk amikor a halak feljöttek a víz tetejére és nem nagyon akartak enni. Nem bánkódtunk hanem elkezdtük élvezni a környezet és a társaság varázsát. Gyönyörködtünk a tájban és a víz tetején fürdőző halakban. Még nyugodtan megebédelni is volt időnk. Nem azt mondom, hogy ha nagyon akartunk volna egy extrém hosszúelőkével ne tudtunk volna halat fogni, hanem inkább a nyugodt beszélgetések és a pihenés, a tényleges pihenés volt ebben az időszakban a cél. Közben nagy meglepetésünkre megjelentek a tógazdák szerelék ellenőrzésre. Én nagyon megörültem ennek, mert mint ahogy a cikk elején is említettem gyermekükként vigyáznak a horgásztóra és a bennük lévő lakókra. Miután mindent rendben találtak a beszélgetés után tovább is álltak, a pihenést pedig felváltottuk a horgászatra. Gondoltuk meghúzzuk a végét és fogunk még pár halat. Mivel úgy láttuk, hogy a halak a víztetőn tartózkodnak, ezért elővettem a 10 mm-es Boss bojlit. Ez teljes előkehosszban megemeli a csalit. Ilyenkor nem szoktam elrejteni a csalit, hanem egyszerűen csak a horog hegyét beleszúrom az etetőanyagba. Ezáltal úgy süllyed, hogy a csali szabadon megy a meder felé, felkeltve a víz tetején tartózkodó halak figyelmét. Persze ez bányatavakon nem tud 8 cm-es előkével működni, de a 2 méteres vízben beválhat, mint ahogy be is vált és egy szép amur meg is kezdte a táncát a horgomon.


Az idei évre az amur is kipipálva.
A halak szépen lassan elkezdtek a meder alja felé úszkálni. Ezt felismerve visszatértem a Wafters csalikhoz. Kezdetben csak piszkálgatták a kosarat de ügyesen kikerülték a csalit, pedig azt mondják, hogy methodnál az lehetetlen. De mint láttuk ez nem így van. Láttam, hogy az etetőanyag ízlik nekik, de a horgot valahogy kikerülik. ilyenkor mindig elkezdek játszani a töltésekkel. Mélyebbre rejtem a csalit, vagy középre vagy esetleg el sem rejtem. Na az egyik ilyen el sem rejtem dobásnál láttam, hogy a már sokat használt csali lecsúszott a tüskéről. Mondtam nem is baj egy 5 percet ki bír így is. De a legnagyobb meglepetésemre nem is kellett addig várni mert a spiccem szépen begörbült.

Sajnos ennek a fárasztásnak a végén nem volt közös fotó.


Azért akadt olyan is akikkel igen.

Trükkök nélküli fotózás.


A nap szépen kezdett nyugovóra térni így mi is elkezdtünk pakolni. Nagyon jól éreztem magam, egy remek társasággal voltam egy remek vízen. Összegezve a napot fogtam 9 db pontyot és egy darab amúrt pár keszeggel. Petinek három darab ponttya volt nagyon sok keszeggel. Imi is a vége felé elszórakozott a keszegekkel. Ma az új etetőanyag nyert, de még messze a vége és még sokszor kell bizonyítania. De egy biztos az irány amit képvisel az jó.

Egy nagyszerü napot töltöttünk el a vízparton. Itt bebizonyosodott, hogy teljesen mindegy ki milyen pólót hord, ki milyen csalival horgászik. A barátság nem cég, hanem ember függő és ma a barátaimmal tudtam egy csodálatosat horgászni. Kihoztuk a „rosszabb helynek” kikiáltott helyből a maximumot és egy életre szóló emléket szereztünk. Sokat beszélgettünk és még annál többett nevettünk. Egy biztos, hogy nem most horgásztunk utóljára együtt. ...és vigyázz Szászpa!!! Idén még visszatérek és megnézem a igazi nagyhalaid.
Írta: Grey Wolf
Közzétette: Palócz Richárd

Comments